Sokunk szembesül ezzel a kérdéssel élete során. Mi, az együttes tagjai arra ösztönzünk mindenkit, hogy tegye fel magának ezt a kérdést, ugyanis ez egy rendkívül érdekes gondolatmenet kiindulópontja. A gonoszság fogalma mindig egy adott közeg és az egyén értékrendje alapján határozódik meg. Már önmagában azt nehéz meghatározni, hogy mi számít gonosz dolognak, sőt, hogy létezik-e egyáltalán gonoszság. Aki van olyan bölcs, hogy képes erre választ adni, az szembetalálja magát a következő kérdéssel, vagyis hogy ő, az egyén, gonosz-e? A nyugati normák szerint mindnyájan követünk el gonosz dolgot életünk során, de kérdés, hogy hol van a határ a gonosz cselekedetek sokasága és a gonoszság közt. Párhuzamként lásd Örkény Istvántól Az élet értelme című Egypercest.


Egy kis kalandra invitálunk mindenkit: elkalauzolunk minden érdeklődőt az önelemzés és a lelkiismeret kaotikus útvesztőjébe. Ehhez igyekszünk a legmegfelelőbb módot választani: bemutatjuk a sokféleséget, hiszen az embert leginkább a bőség zavara készteti gondolkodásra. Hosszú út ez, aki siet, nem ér célba, a felszínen siklik át a lényeg fölött. Tévedhetetlenek mi sem vagyunk, ám elképzeléseink vannak, ezeket pedig természetesen a közönségünk elé tárjuk, csak éppen (nem megfejthetetlen) szimbólumokba zárva. Olyan ez, mint egy rejtvény: türelem és ész kell hozzá, na meg persze szív a csomagolás, vagyis a zene élvezetéhez.


Objektívebben az együttesről:


A Sumne Malus? együttes tagjait a zene iránti tisztelet és hűség, illetve az új iránti kíváncsiság hajtja. Azt szeretnénk, hogy munkásságunk emlékezetes színfolt maradjon mind a magyar, mind a nemzetközi zenetörténetben.
Akárcsak az együttes tagjai, az együttes zenéje is a stílusok fúzióját testesíti meg. Hangzásunk egyaránt húsbavágóan súlyos és betegesen elvont. Számaink nagyrészt metálzenei alapokon fekszenek, de előszeretettel keverünk bele másféle stíluselemeket is (pszichedelikus, rock, punk).

Sem felfogásban, sem zenében nem érezzük magunkénak a konzervativizmust. Aki úgy véli, hogy a műfajok közti fal áttörhetetlen és ez így van rendjén, jó eséllyel nem fog minket kedvelni. Aki viszont képes egyszerre élvezni a legőszintébb rocktól a legkeményebb metálig, a legelvontabb, legburkoltabb dallamoktól a nyers zajig minden zenét, annak valószínüleg tudunk nyújtani valamit. Sokan úgy gondolják, hogy aki többet tesz, mint hogy a színpadra feláll, eljátsza a számokat, majd távozik, az túl extrém, túl új, sokan zsigerből rásütik, hogy ez „nyúmetál”. Aki úgy véli, hogy a szemfesték és a szokatlan ruhák már túl sok, az most hagyja itt ezt a honlapot. Az együttestagoknak nincsenek kiéhezve a különböző alpári és előítéleteken alapuló beszólásokra, csakis a valódi kritikát tudjuk elfogadni.


Minthogy az alkotónak sosem feladata önmaga meghatározása kategóriák által, stílusunkat két rendkívül tág fogalom összekapcsolásával határozzuk meg: alternatív metál.